Lőrincz Hannelore
Tolmács

Keresztény családban nőttem fel, így már fiatal korom óta tudok Istenről. Mindig is nagyon természetes volt, hogy hiszek benne, mivel nem volt okom nem hinni. 9 éves koromban Isten elhívta a szüleimet, hogy költözzenek el egy kis faluba Erdély szívében. Nem értettem, hogy miért kell menjünk, mivel mindenem, azon a biztonságos helyen volt, ahol addig éltem. Az új lakhelyemen mindent utáltam, és haragudtam Istenre és a szüleimre, mert vissza akartam kapni a régi életem és a régi otthonom. Ahogy teltek az évek, megértettem, hogy Istennek mindenkivel tervei vannak és ez a költözés része volt ennek a nagy tervnek. 14 éves voltam, amikor részt vettem egy táborban, amit a helyi gyülekezet szervezett, és az ifivezetőmmel tartott hosszas beszélgetés után megértettem, hogy Isten az én életemet is szeretné, hogy az övé legyen. Akkor eldöntöttem, hogy szeretném Őt követni mindenben, amit teszek és az életemet az Ő szolgálatára szánni. Annyira telve voltam ezzel a tűzzel iránta, hogy alig vártam, hogy megosszam ezt másokkal is. Közvetlenül ezután elmentem középiskolába, ahol a legnagyobb hullámvölgyek vártak és Istentől eltávolodva éltem több mint 2 évig. Csak az Ő hatalmas kegyelmének és szeretetének köszönhető, hogy visszahozott engem az Ő családjába. 17 éves koromban végre megértettem, hogy nem lehetek egy „félidős keresztény”, mert Isten nem ezt akarja tőlem. Azóta, még ha sok nehézségen is kellett átmennem, az egyetlen vágyam az, hogy Istent szolgáljam, és erősítsem vele a kapcsolatom. Ezért is jöttem az Élet Szavához, hogy tanuljak többet arról, hogyan lehetek az én mennyei Atyámnak egy jobb szolgálója.