Arnas és Gabriele, hogyan mutatkoznátok be? Friss házasok vagyunk Litvániából, és szenvedélyesen szeretnénk Istent még jobban megismerni és Őt szolgálni. Szeretünk utazni, olvasni, szolgálni és őrült dolgokat is csinálni. Blogot is írunk az utazásainkról és az élményeinkről. Ezt ezen a linken tekinthetitek meg: thelivingjourney.com Sokan meglepődnek, amikor megtudják, milyen fiatalon házasodtatok össze. Hogy történt ez? Szerintetek milyen előnyökkel jár, ha valaki ilyen fiatalon meghoz egy ilyen nagy döntést? Igen, nem túl gyakran találkozni olyan emberekkel, akik 19 évesen vagy a középiskola utolsó évében házasodnak meg. Több oka is volt, amiért úgy döntöttünk, hogy ilyen fiatalon összeházasodunk. Először is, mind a ketten keresztények vagyunk, és amikor randizni kezdtünk, két célt állítottunk fel a kapcsolatunkban: hogy növekedjünk Istenben, és hogy összeházasodjunk (ne csak szórakozásból randizzunk). Másodszor, már mindketten önálló életet éltünk. Harmadszor, már két éve randiztunk, szóval már elég jól ismertük egymást ahhoz, hogy eldönthessük, tényleg együtt szeretnénk leélni az életünket. Ezért, amint én, Arnas, betöltöttem a 18-at, megkértem Gabriele kezét. De mindvégig Isten volt az, aki lehetőségeket, segítséget, és anyagi támogatást nyújtott nekünk. Nekünk csak el kellett ezt fogadni. Hogyan nézett ki az életetek a Bibliaiskola előtt? Csupán 7 hónap házasság után jöttünk el a Bibliaiskolába. Én, Arnas, a középiskolát fejeztem be, Gabriele pedig tanárként dolgozott. A helyi gyülekezetünkben is szolgáltunk, és közvetlenül azelőtt, hogy Magyarországra jöttünk, Ausztriában végeztünk szolgálatot, egy keresztény családnak segítettünk. Nem túl megszokott dolog bibliaiskolában tanulni, főleg nem Európában. Mi motivált titeket a döntésetekben, hogy Isten Igéjét tanuljátok? Igen, nagyon sokan a litván barátaink és rokonaink közül is felteszik nekünk ezt a kérdést. Dióhéjban: nem akartunk közvetlenül a középiskola után beiratkozni egyetemre, mert még nem igazán tudtuk, hogy mi Isten terve az életünkre nézve. Emiatt folyamatosan kerestük a lehetőségeket, és aztán hallottunk a WOL Élet Szava Bibliaiskoláról néhány litván barátunktól. Így aztán eljöttünk egy rövid, 4 napos látogatásra, ami alatt rájöttünk, hogy Istent szeretnénk szolgálni az elkövetkező egy évben. Mióta itt tanulunk, világossá vált számunkra, hogy az egész életünket ezzel szeretnénk tölteni. Az, hogy eljöhettünk a Bibliaiskolába, a kis családunk legnagyobb ajándéka Istentől. Mi az a legnagyobb lecke, amit az eddigiek során megtanultatok? Minden nap tanulunk valami újat: vagy valami elképesztő teológiai vagy bibliai igazságot, vagy csak a mindennapi imaéletünkben való megerősödést. De az egyik legnagyobb dolog, amit megtanulhatunk itt, az nem köthető a tanulmányainkhoz, hanem inkább az emberekhez – az, hogy láthatunk más misszionárius házaspárokat, és tanúi lehetünk a szeretetüknek és szenvedélyüknek Krisztus iránt. Nagyszerű példaképek, és a családunknak hatalmas áldás, hogy ilyen emberek vesznek minket körül. Hogyan szeretnétek a jövőben Istent szolgálni? Mostanában nagyon sokat gondolkoztunk és imádkoztunk ezzel kapcsolatban. Most úgy érezzük, hogy Isten arra vezet minket, hogy főállású misszionáriusok legyünk Litvániában. A részleteket még nem tudjuk. Viszont minden egyes nap, amit a Bibliaiskolában töltünk, úgy érezzük, hogy egyre közelebb kerülünk az elhívásunk megértéséhez. Ha szeretnél többet megtudni rólunk és hogy miért csináljuk azt, amit csinálunk, vagy csak szeretnél beszélgetni velünk, ne hezitálj, hanem nyugodtan vedd fel velünk a kapcsolatot! Arnas és Gabriele Valentukoniai,
első éves diákok
0 Comments
Egy éves voltam, amikor elváltak a szüleim, és távol költöztünk az apukámtól. Édesapám hívő volt, és néha, amikor találkoztunk, akkor mesélt Istenről és a Bibliáról. Kiskoromtól kezdve nyitott volt a szívem Istenre, és szerettem róla történeteket hallani és imádkozni hozzá. Otthon nem ismertem hívőket, és hiányoztak a keresztény barátok. Évekig minden nap imádkoztam, és néha olvastam a Bibliát, de senki nem volt az életemben, aki tanítványozott volna vagy egy hívő barát lett volna számomra. Hamar elindultam egy rossz irányba a hitetlen barátaimmal, sok rossz dolgot tettem, amit megbántam. Nagyon távol voltam Istentől. Tudtam, hogy mi lenne a helyes, de nem voltam képes megtenni, és nem értettem, hogy hogyan juthatok a mennybe halálom után. 18 éves voltam, amikor valaki elhívott engem a WOL Élet Szava téli táborába, és ott megtapasztaltam, amire sosem volt lehetőségem korábban. Sok hívő fiatalt megismertem, akik tele voltak örömmel, volt reménységük, volt életcéljuk és szeretetet mutattak felém. Megértettem, hogy Jézus meghalt a bűneimért kifizetve azt, amit én érdemlek, feltámadott a halálból. Ez Isten ajándéka és én elhittem. Ugyanezen a hétvégén megértettem, hogy nem lehetek félszívű követője Jézusnak, ezért elhatároztam, hogy érte szeretnék élni. Isten megváltoztatta az életemet. Már nem csak azt tudtam, mi a helyes, de képes is voltam megtenni.
|
A szerzőkrőlA blog bejegyzéseinek különböző szerzői vannak a WOL Élet Szava Bibliaiskolán belül: bibliatanárok, diákok, volt diákok, munkatársak és vendégtanárok. Archívum
March 2021
Kategóriák
All
|