Emlékszem az első évemre a Bibliaiskolában. Egy álmom vált valóra. 1994-ben történt – igen, öregszem –, de úgy emlékszem rá, mintha ma lett volna. Micsoda öröm! Micsoda lehetőség! Megadatott nekem az idő arra, hogy még jobban odaszánhassam magamat Istenünknek az Ő Igéjén keresztül, hogy növekedhessek lelkileg, és lehetőségem volt arra, hogy mások életébe fektessek be a szolgálatokon keresztül minden hétvégén és szünetben. Hű, micsoda élmény!
Nem szalaszthatod el ezt a lehetőséget! Mielőtt egyetemet vagy szakmát kezdenél, mielőtt eldöntenéd, hogy mi legyen a következő éveiddel, miért ne szánnál egy vagy két évet arra, hogy biztos alapokat fektess le az életed hátralevő részének? Nem számít, hogy egyetem előtt vagy után, vagy ezen élmények nélkül, vagy hogy életed mely stádiumában vagy, rendkívül értékes az az idő, amit arra szánsz, hogy Isten Igéjében elmélyülj. Ez nem elpocsékolt idő, ellenkezőleg: egy rövid befektetés, ami az életed következő éveinek hasznára lesz. Olyan alapelveket és gyakorlatokat fogsz megtanulni, amelyek alkalmazhatóak lesznek minden tevékenységedben a jövőben. Nem számít, hogy „hivatásos munkássá” válsz-e a lelkipásztori vagy missziós szolgálatban, mert valójában Isten számára nincs különbség a szent és a világi között, a vasárnap és a hét többi része között. Minden összefügg, és fel kell készülnünk arra, hogy jobban megismerjük Krisztust és másokkal is megismertessük őt az egész világon! Itt, a Bibliaiskolában, lehetőséged lesz szocializálódni fiatalokkal a világ minden tájáról, különböző kultúrákat és nézőpontokat ismerhetsz meg, és élvezheted a kampusz szépségeit. Micsoda gazdag élmény! Gyere, és tapasztald meg velünk!
0 Comments
Arnas és Gabriele, hogyan mutatkoznátok be? Friss házasok vagyunk Litvániából, és szenvedélyesen szeretnénk Istent még jobban megismerni és Őt szolgálni. Szeretünk utazni, olvasni, szolgálni és őrült dolgokat is csinálni. Blogot is írunk az utazásainkról és az élményeinkről. Ezt ezen a linken tekinthetitek meg: thelivingjourney.com Sokan meglepődnek, amikor megtudják, milyen fiatalon házasodtatok össze. Hogy történt ez? Szerintetek milyen előnyökkel jár, ha valaki ilyen fiatalon meghoz egy ilyen nagy döntést? Igen, nem túl gyakran találkozni olyan emberekkel, akik 19 évesen vagy a középiskola utolsó évében házasodnak meg. Több oka is volt, amiért úgy döntöttünk, hogy ilyen fiatalon összeházasodunk. Először is, mind a ketten keresztények vagyunk, és amikor randizni kezdtünk, két célt állítottunk fel a kapcsolatunkban: hogy növekedjünk Istenben, és hogy összeházasodjunk (ne csak szórakozásból randizzunk). Másodszor, már mindketten önálló életet éltünk. Harmadszor, már két éve randiztunk, szóval már elég jól ismertük egymást ahhoz, hogy eldönthessük, tényleg együtt szeretnénk leélni az életünket. Ezért, amint én, Arnas, betöltöttem a 18-at, megkértem Gabriele kezét. De mindvégig Isten volt az, aki lehetőségeket, segítséget, és anyagi támogatást nyújtott nekünk. Nekünk csak el kellett ezt fogadni. Hogyan nézett ki az életetek a Bibliaiskola előtt? Csupán 7 hónap házasság után jöttünk el a Bibliaiskolába. Én, Arnas, a középiskolát fejeztem be, Gabriele pedig tanárként dolgozott. A helyi gyülekezetünkben is szolgáltunk, és közvetlenül azelőtt, hogy Magyarországra jöttünk, Ausztriában végeztünk szolgálatot, egy keresztény családnak segítettünk. Nem túl megszokott dolog bibliaiskolában tanulni, főleg nem Európában. Mi motivált titeket a döntésetekben, hogy Isten Igéjét tanuljátok? Igen, nagyon sokan a litván barátaink és rokonaink közül is felteszik nekünk ezt a kérdést. Dióhéjban: nem akartunk közvetlenül a középiskola után beiratkozni egyetemre, mert még nem igazán tudtuk, hogy mi Isten terve az életünkre nézve. Emiatt folyamatosan kerestük a lehetőségeket, és aztán hallottunk a WOL Élet Szava Bibliaiskoláról néhány litván barátunktól. Így aztán eljöttünk egy rövid, 4 napos látogatásra, ami alatt rájöttünk, hogy Istent szeretnénk szolgálni az elkövetkező egy évben. Mióta itt tanulunk, világossá vált számunkra, hogy az egész életünket ezzel szeretnénk tölteni. Az, hogy eljöhettünk a Bibliaiskolába, a kis családunk legnagyobb ajándéka Istentől. Mi az a legnagyobb lecke, amit az eddigiek során megtanultatok? Minden nap tanulunk valami újat: vagy valami elképesztő teológiai vagy bibliai igazságot, vagy csak a mindennapi imaéletünkben való megerősödést. De az egyik legnagyobb dolog, amit megtanulhatunk itt, az nem köthető a tanulmányainkhoz, hanem inkább az emberekhez – az, hogy láthatunk más misszionárius házaspárokat, és tanúi lehetünk a szeretetüknek és szenvedélyüknek Krisztus iránt. Nagyszerű példaképek, és a családunknak hatalmas áldás, hogy ilyen emberek vesznek minket körül. Hogyan szeretnétek a jövőben Istent szolgálni? Mostanában nagyon sokat gondolkoztunk és imádkoztunk ezzel kapcsolatban. Most úgy érezzük, hogy Isten arra vezet minket, hogy főállású misszionáriusok legyünk Litvániában. A részleteket még nem tudjuk. Viszont minden egyes nap, amit a Bibliaiskolában töltünk, úgy érezzük, hogy egyre közelebb kerülünk az elhívásunk megértéséhez. Ha szeretnél többet megtudni rólunk és hogy miért csináljuk azt, amit csinálunk, vagy csak szeretnél beszélgetni velünk, ne hezitálj, hanem nyugodtan vedd fel velünk a kapcsolatot! Arnas és Gabriele Valentukoniai,
első éves diákok Isten 1988 őszén talált rám. Azután még két éven át nem hagyott nyugodni a kérdés: végleg és tényleg az Övé vagyok-e? Elveszíthetem-e az örök életemet, ha valamilyen bűnt követek el? Csak reménykedni mertem abban, hogy ha meghalok, a lelkem a mennybe jut, s talán egy napon majd testben fel is támadok. Megtérésem idejére már húsz évet éltem le Nélküle. Amikor végre keresztény lettem nem változott meg egyből minden az életemben. Mint nagyon sokan mások én is elbuktam és a bukásokkal együtt jöttek a kérdések, a bizonytalanság és a kételkedés. A következő bő harminc évben sok tizenévestől és fiataltól hallottam ugyanazt a kérdést. Biztos lehetek-e az örök életemben? Elveszíthetem-e az üdvösségemet? Mi lesz velem, ha keresztényként bűnt, vagy bűnöket követek el? Ha hátat fordítok neki, elhagyhat-e Isten? Nem érzem, hogy a mennybe jutnék és nem is érdemlem meg – akkor most mi van velem? Sokféleképpen lehet ezeket a kérdéseket megválaszolni. Talán az egyik legbensőségesebb módon maga Jézus Krisztus tette meg János evangéliumának tizedik fejezetében. Jézus itt azokhoz szólt, akik minden lehetséges módon ellenezték szolgálatát. „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből” (János evangéliuma 10,27-29) János evangéliumának ebben a fejezetében Jézus önmagát a juhok gazdájához, pásztorhoz, követőit pedig juhokhoz hasonlította. És hogy milyenek is a házijuhok? A közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem buták. Érzelmek széles skáláját képesek kommunikálni, meglepően intelligensek, sok emberénél is jobb a memóriájuk és a pásztornak nem csak az arcát, de hangját is felismerik. Képesek eldönteni, hogy mit akarnak… de azt már nem, hogy mire van valójában szükségük. Azt a pásztoruk tudja a legjobban. A pásztor itatja, eteti, gondozza, védi és vezeti őket. Nélküle elveszettek. A pásztor ismeri a juhait; ha elkódorognak utánuk megy, ha bajba kerülnek segít rajtuk, hiszen drága tulajdonáról van szó. Az a tény, hogy a juhok a pásztor tulajdonát képezik, ad választ sok fiatal és nem annyira fiatal kereszténynek a bevezetőben olvasható kérdéseire. Jézus történetében a juhok a pásztor birtokában vannak. Ezt állítja az szöveg első pár szava, de ugyanerre vonatkozik az is, hogy a Jézus és az Atya kezéből senki nem ragadhatja ki őket. Hogyan is van ez? A juhok egyszerre vannak Jézus és az Atya kezében? Igen. Ahogyan egy családi gazdaságban a gazda és egyetlen fia kezén van a teljes vagyon, úgy a keresztények Jézus és az Atya kezében vannak. Ha a történetben szereplő juhok beszélni tudnának, akkor nagy örömmel azt kiabálnák, hogy „A jó pásztor juha vagyok! A jó pásztor és édesapja vigyáz rám! A jó pásztor és az édesapja kezéből senki nem ragadhat el, mert ők vigyáznak rám!”
Vajon elveszítheti-e egy juh a gazdáját? Aligha. De még ha el is kódorogna az a birka, a pásztor, a juh tulajdonosa utánamenne, megkeresné és visszavinné a biztonságba. Vajon elveszítheti-e Jézus nyájának bármelyik juha a Pásztorát? Biztosan nem. Hiszen Jézus soha nem téveszti szem elől az övéit és ahogyan a rövid történetben is olvashatjuk, nincs olyan erő, nincs olyan teremtmény, ami kiragadhatná kezéből azt, ami az övé. Kedves olvasó, ha rád törne a kételkedés, hogy elveszítetted az üdvösségedet, ne feledd, hogy amikor hitre jutottál, egyszer s mindenkorra Jézus Krisztus és az Atya tulajdonává lettél. Jézus nagy árat rótt le személyesen érted – a saját életével fizette ki bűneid büntetését. Jézus feltámadt a sírból te pedig az övé vagy. Ezért a hitre ébredésed napján egyszer s mindenkorra örök életed lett. Attól a naptól kezdve Jézus Krisztus és az Atya tulajdona lettél. Ők soha nem fognak elveszíteni, soha senki vagy semmi nem ragadhat ki kezükből. Ne aggódj és ne félj attól, hogy elveszítheted azt, amit nem te szereztél meg, hanem az Isten Fia szerzett meg neked a kereszten. Inkább dönts úgy, hogy hálából hűségesen fogod követni őt. |
A szerzőkrőlA blog bejegyzéseinek különböző szerzői vannak a WOL Élet Szava Bibliaiskolán belül: bibliatanárok, diákok, volt diákok, munkatársak és vendégtanárok. Archívum
March 2021
Kategóriák
All
|